Thesaurus Mediævalis
A Thesaurus Mediævalis könyvsorozatának célja a középkori Magyar Királyság jelentős épületeihez köthető kőfaragványok katalogizálása és művészettörténeti értékelése. A kiadványok a Martin Opitz Kiadó gondozásában jelentek meg.
Eddig megjelent kiadványaink
Takács Imre
Több mint száz éve foglalkoztatja a művészettörténészeket az Árpád-kor egyik legbonyolultabb, de alig hozzáférhető alkotása. Kötetünk, amely a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával elkezdett kutatási program keretében készült, erről a különleges műalkotásról szól: az esztergomi székesegyház szobrokkal és márványképekkel felszerelt egykori főkapujáról. A Porta speciosa III. Béla király idején, a 12. század utolsó évtizedében készült, és bár túlélte a török kori viszontagságokat is, de a 19. századi építkezések óta már csak ábrázolásokon és apró töredékekben létezik. A munka a töredékek összegyűjtésével és katalogizálásával kezdődött, és a kivételes színvonalat képviselő mű szerkezetét, a műhely művészi irányultságát, a képek tartalmát elemző tanulmány elkészítésével végződött. Az építmény szerkezeti megoldása vajon milyen előzményekre vezethető vissza? A töredékek első osztályú szobrászi színvonala mely európai művészeti központokkal tart rokonságot? A művészek milyen körülmények között érkezhettek a Magyar Királyságba? Művészetük felismerhető inspirációi mit árulnak el tájékozottságukról és a megrendelők igényeiről? Voltak-e az építés folyamán megtorpanások, tervváltozások és újrakezdések? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Takács Imre
Több mint száz éve foglalkoztatja a művészettörténészeket az Árpád-kor egyik legbonyolultabb, de alig hozzáférhető alkotása. Kötetünk, amely a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával elkezdett kutatási program keretében készült, erről a különleges műalkotásról szól: az esztergomi székesegyház szobrokkal és márványképekkel felszerelt egykori főkapujáról. A Porta speciosa III. Béla király idején, a 12. század utolsó évtizedében készült, és bár túlélte a török kori viszontagságokat is, de a 19. századi építkezések óta már csak ábrázolásokon és apró töredékekben létezik. A munka a töredékek összegyűjtésével és katalogizálásával kezdődött, és a kivételes színvonalat képviselő mű szerkezetét, a műhely művészi irányultságát, a képek tartalmát elemző tanulmány elkészítésével végződött. Az építmény szerkezeti megoldása vajon milyen előzményekre vezethető vissza? A töredékek első osztályú szobrászi színvonala mely európai művészeti központokkal tart rokonságot? A művészek milyen körülmények között érkezhettek a Magyar Királyságba? Művészetük felismerhető inspirációi mit árulnak el tájékozottságukról és a megrendelők igényeiről? Voltak-e az építés folyamán megtorpanások, tervváltozások és újrakezdések? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Horváth Domonkos
A pannonhalmi bencés apátság kitűntetett helyzetét nem csak egyedi egyházi státuszának, kiemelkedő apátjainak, de az építkezés izgalmas és sok kérdést felvető történetének is köszönheti. A művészettörténeti kutatás új eredményeket hozott a 13. századi apátsági templom faragványainak datálását és műhelykapcsolatait illetően. Jelen tanulmány a friss eredményekre, illetve a fennmaradt töredékekre és régészeti feltárásra támaszkodva kísérli meg az eddig keveset kutatott pannonhalmi 13. századi kerengőnek a vizsgálatát és értelmezését.
A kerengők funkcionálisan és szimbolikusan egyaránt központi szerepet töltöttek be a szerzetesi életben. Mint építészeti terek a 13. század elejétől jelentek meg rendszeresen az apátsági épületekben. A tanulmányban nyomon követhetjük a kerengőépítészet kialakulásának korai példáit a Magyar Királyság és Ausztria területeiről, számos példán keresztül helyezve el benne Pannonhalma első kerengőjét.
Horváth Domonkos
A pannonhalmi bencés apátság kitűntetett helyzetét nem csak egyedi egyházi státuszának, kiemelkedő apátjainak, de az építkezés izgalmas és sok kérdést felvető történetének is köszönheti. A művészettörténeti kutatás új eredményeket hozott a 13. századi apátsági templom faragványainak datálását és műhelykapcsolatait illetően. Jelen tanulmány a friss eredményekre, illetve a fennmaradt töredékekre és régészeti feltárásra támaszkodva kísérli meg az eddig keveset kutatott pannonhalmi 13. századi kerengőnek a vizsgálatát és értelmezését.
A kerengők funkcionálisan és szimbolikusan egyaránt központi szerepet töltöttek be a szerzetesi életben. Mint építészeti terek a 13. század elejétől jelentek meg rendszeresen az apátsági épületekben. A tanulmányban nyomon követhetjük a kerengőépítészet kialakulásának korai példáit a Magyar Királyság és Ausztria területeiről, számos példán keresztül helyezve el benne Pannonhalma első kerengőjét.
Suba Katalin
A 11. századi magyarországi művészet az emlékek nagyarányú pusztulása és az írott források hiánya miatt hipotézisekkel teli világ. A zalavári bencés apátság templomáról egyetlen képi forrásunk van: egy 16. századi felmérési rajz, amely a végvárrá alakított helyszínről készült.A várat 1702-ben felrobbantották, majd a megmaradt köveket széthordták és különféle építkezésekhez használták fel. Megismerése mégsem reménytelen, mert a környékről olyan kőfaragványok kerültek elő, amelyek alapján fogalmat alkothatunk az egykori templomról.A művészettörténet-írás ezeket a faragványokat hosszú időn át a kereszténnyé vált Magyarország legkorábbi emlékei között tartotta számon. A fennmaradt töredékek ezért nem csak az egykori Szent Adorján-templom szempontjából jelentősek, hanem betekintést nyújtanak az államalapítás kori kőfaragással, különösen az egykori templomaink liturgikus berendezésével kapcsolatos kérdésekbe.
Suba Katalin
A 11. századi magyarországi művészet az emlékek nagyarányú pusztulása és az írott források hiánya miatt hipotézisekkel teli világ. A zalavári bencés apátság templomáról egyetlen képi forrásunk van: egy 16. századi felmérési rajz, amely a végvárrá alakított helyszínről készült.A várat 1702-ben felrobbantották, majd a megmaradt köveket széthordták és különféle építkezésekhez használták fel. Megismerése mégsem reménytelen, mert a környékről olyan kőfaragványok kerültek elő, amelyek alapján fogalmat alkothatunk az egykori templomról.A művészettörténet-írás ezeket a faragványokat hosszú időn át a kereszténnyé vált Magyarország legkorábbi emlékei között tartotta számon. A fennmaradt töredékek ezért nem csak az egykori Szent Adorján-templom szempontjából jelentősek, hanem betekintést nyújtanak az államalapítás kori kőfaragással, különösen az egykori templomaink liturgikus berendezésével kapcsolatos kérdésekbe.
Suba Katalin
A pilisi ciszterci apátság feltárásakor apátsági épületek alapozásából számos olyan faragvány került elő, amelyek egyértelműen jelezték, hogy a helyszínen egy templomot is magába foglaló, korábbi épületegyüttes állhatott. Ezekhez hasonló darabokat a környékről már azelőtt is gyűjtöttek. A faragványok stílusa alapján ezt a korábbi épületet a 11. századra helyezi a szakirodalom. A pilisi korai emlékanyag, és különösen annak palmettadíszes darabjai előkerülésük óta fontos részét képezik a 11. századi kőornamentikáról alkotott képünknek.
A tanulmányban arra vállalkozunk, hogy a rendelkezésünkre álló kőfaragványok művészettörténeti vizsgálatával, valamint a régészeti leletek és írott források értékelésével kerüljünk közelebb a Pilisben megbúvó kora Árpád-kori épület megismeréséhez.
Suba Katalin
A pilisi ciszterci apátság feltárásakor apátsági épületek alapozásából számos olyan faragvány került elő, amelyek egyértelműen jelezték, hogy a helyszínen egy templomot is magába foglaló, korábbi épületegyüttes állhatott. Ezekhez hasonló darabokat a környékről már azelőtt is gyűjtöttek. A faragványok stílusa alapján ezt a korábbi épületet a 11. századra helyezi a szakirodalom. A pilisi korai emlékanyag, és különösen annak palmettadíszes darabjai előkerülésük óta fontos részét képezik a 11. századi kőornamentikáról alkotott képünknek.
A tanulmányban arra vállalkozunk, hogy a rendelkezésünkre álló kőfaragványok művészettörténeti vizsgálatával, valamint a régészeti leletek és írott források értékelésével kerüljünk közelebb a Pilisben megbúvó kora Árpád-kori épület megismeréséhez.
Takács Imre (szerk.)
A kötet szerzői a magyar középkori művészettörténet egyik legkiválóbb kutatójának, az egyetemen évtizedeken keresztül tudósok sorát nevelő, 2007-ben meghalt Tóth Sándornak állítanak emléket. Egyszersmind arra a kérdésre is választ kívánnak adni, hogy a jelenlegi nem túlzottan kedvező időben jut-e még elegendő figyelem, erő és kitartás a múlt kutatására, vannak-e aktuális és érdekes témái, általában véve van-e mondanivalója a mai magyar művészettörténet-írásnak. Válaszuk, amely kihallatszik soraik közül, egyértelműen pozitív, annak ellenére, hogy a korán eltávozott mester hiánya nyilvánvalóan nem pótolható. Amint Marosi Ernő fogalmaz a kötet zárszavában, „Tóth Sándor azért hiányzik, mert jelenléte a 20. század utolsó harmadában a magyar középkorkutatás és -oktatás egyik legfontosabb feltétele volt.
Takács Imre (szerk.)
A kötet szerzői a magyar középkori művészettörténet egyik legkiválóbb kutatójának, az egyetemen évtizedeken keresztül tudósok sorát nevelő, 2007-ben meghalt Tóth Sándornak állítanak emléket. Egyszersmind arra a kérdésre is választ kívánnak adni, hogy a jelenlegi nem túlzottan kedvező időben jut-e még elegendő figyelem, erő és kitartás a múlt kutatására, vannak-e aktuális és érdekes témái, általában véve van-e mondanivalója a mai magyar művészettörténet-írásnak. Válaszuk, amely kihallatszik soraik közül, egyértelműen pozitív, annak ellenére, hogy a korán eltávozott mester hiánya nyilvánvalóan nem pótolható. Amint Marosi Ernő fogalmaz a kötet zárszavában, „Tóth Sándor azért hiányzik, mert jelenléte a 20. század utolsó harmadában a magyar középkorkutatás és -oktatás egyik legfontosabb feltétele volt.